10 éves a Hórakukk!!!

 Boldog születésnapot, Hórakukk!

 

2022. július elsején ünnepelte 10. születésnapját a Hórakukk, ebből az alkalomból arra kértük a fejlesztőház megálmodóit, Krámli Évát és Lukácsné Kónya Gabriellát, hogy meséljenek nekünk kicsit erről az évtizedről.

 

- A legfontosabb, mindenkit lázban tartó kérdés: Mit jelent a szó, Hórakukk?

L.K.G.: - A névadásnál az volt a szempont, hogy játékos, kedves, egyedi legyen, amolyan igazi márkanév, amit érdemes megjegyezni…úgy tűnik, anno jól döntöttünk…

K.É.: - Ha már 10. születésnap, felfedjük a nagy titkot: ötvöztük a Hórukk és a Kukucs szavakat, és felruháztuk azzal a jelentéssel, amit azóta is mindenki gyakorol: “Gyerünk, nézzünk be ide!”

- Hogyan született meg a Hórakukk ötlete?

K.É.: - Egy magánóvodában dolgoztunk mindketten, más-más iskola-előkészítő csoportot vezettünk. Sokat konzultáltunk, ötleteltünk, mit lehetne másképp, még jobban csinálni, és arra jöttünk rá, hogy - bár a habitusunk nagyon eltérő, Gabi a pörgős-laza típus, én a precíz-megfontolt - szinte minden területen hasonló a gondolkodásunk, az értékrendünk.

L.K.G.: - Első pillanattól kezdve az volt a nagy álmunk, hogy a kognitív fejlesztés mellett lehetőséget kapjanak a gyerekek helyben mozgásfejlesztésre, illetve logopédiai foglalkozásra is, amennyiben szükségük van erre. Ma már az álom valóság, hiszen a komplex, egész napos fejlesztés mellett a jelenlegi helyszíneken biztosítani tudjuk a kicsiknek az egyéb lehetőségeket, kiváló szakemberekkel, de ez eleinte nem volt így. Egyetlen teremben kezdtük a munkát, néhány nagycsoportos ovissal. Szájról szájra terjedt a hírünk, így pillanatok alatt annyi gyerekünk lett (77, mint a mesében), hogy új helyszín után kellett néznünk. Az egyik szülő adta bérbe nekünk a házát, egy másik anyuka a belsőépítészeti munkákat tervezte, így megszületett előbb a Dorozsmai utcai mesebirodalom, majd az Erzsébetligeti ovisulink is. Az enteriőrt, amitől a Hórakukk igazán barátságos kis mesebirodalom lett, természetesen fő-fő designerünk, Éva tervezte, aki a pedagógusi munka mellett eredetileg képzőművésznek készült.

- Amikor indultatok, volt-e ehhez hasonló, egész napos szolgáltatást nyújtó lehetőség a piacon?

L.K.G.: - Tudomásunk szerint abban a rendszerben, ahogyan mi dolgozunk, most sincs. Délelőtt is, délután is tartunk foglalkozást, minden nap van testnevelés, kézműveskedés, és persze nem feledkezünk meg a szabad játékról, a játszóterezésről sem.

K.É.: - Néhány évig volt nálunk is délutáni oktatás, 4-től 6-ig, párhuzamosan az egész napos csoportokkal, de bárhogyan újítgattuk a “tantervet”, be kellett látnunk, hogy ennek a korosztálynak ez csak túlságosan “iskolás” formában valósítható meg, amit mi nem akartunk. Nagy hangsúlyt fektetünk a ráhangolódásra, fontos a gyerekek érdeklődésének felkeltése a foglalkozás elején, és persze a kognitív fejlesztés végén a levezető játék is. Mindaz, ami az egész napos együttlét idején kényelmesen, a gyerekek életkori sajátosságait szem előtt tartva remekül működik, 2 órában, fáradt kicsikkel, akik az egész napos óvodai nyüzsgésből, nehezen koncentrálva érkeznek, nem megteremthető.

L.K.G.: - Visszakanyarodva az induláshoz: eleinte több óvoda nem nézte jó szemmel, hogy a gyerekek heti 1 napot nálunk töltenek, de ahogy teltek az évek, és ők is látták az eredményeket, már nem valamiféle versenytársként, hanem partnerként kezdtek tekinteni ránk. Rengeteg pozitív visszajelzést kapunk óvónőktől, tanítóktól, ma már sokszor védőnő, vagy akár iskola-igazgató ajánlása alapján keresnek meg bennünket a szülők. De sokszor érkeznek gyerekek, akiknek a szülei játszótéren, vagy különórán hallottak rólunk. Ez végtelenül jó érzés, ahogyan az is, amikor egy-egy család újra meg újra kopogtat nálunk, hogy a kistesók is Hórakukkos alapokkal kezdhessék az iskolai éveket.

- Az elmondottakból úgy tűnik, óriási igény van a munkátokra. Ekkora lenne a szakadék az óvoda és az iskola között?

K.É.: - Az óvodákban, már évtizedekkel ezelőtt, a “kötelező” foglalkozások megszüntetésével, és a vegyes életkorú csoportok előtérbe helyezésével háttérbe szorult az iskolai felkészítés. Tisztelet a kivételnek, hiszen vannak kiválóan működő vegyes csoportok, és példaértékűen felkészített nagycsoportos korú gyerekek, de a tendencia az, hogy a legtöbb téren elmaradást mutatnak a kicsik az iskolába lépéshez szükséges készségek, képességek területén.

L.K.G.: - Ráadásul az óvodákban jóval több gyerek jár egy csoportba, mint hozzánk. Mi maximum 9 fős csoportokkal dolgozunk, ehhez ragaszkodunk. Ha sok a jelentkező, inkább új csoportot indítunk, de a tapasztalatunk azt mutatja, az általunk végzett komplex fejlesztéshez ez az ideális létszám.

- Felzárkóztatás, felkészítés, vagy tehetséggondozás zajlik leginkább a Hórakukkban?

K.É.: - Is-is. A szeptembertől hozzánk járó kicsiket minden esetben felmérjük, lehetőleg még a nyár folyamán. Ezt nagyon fontosnak tartjuk. Nem pusztán azt tudjuk megítélni, van-e olyan terület, ami különös odafigyelést igényel, illetve vannak-e olyan részképességek, amelyek terén a gyerek előbbre jár, vagy jelentősen elmarad az életkorának megfelelő szintnél, hanem azt is, van-e esetlegesen feldolgozásbeli, észlelésbeli zavar. Ha ilyesmit tapasztalunk, szakemberhez irányítjuk a gyereket, hogy mire eljön az ősz, a megfelelő vizsgálati eredmények birtokában kezdhessük a munkát.

L.K.G.: - Minden gyereket igyekszünk abban támogatni, amiben szüksége van rá. Sajnos néha előfordul az is, hogy nemet kell mondanunk egy-egy jelentkezőnek, mert azt látjuk, hogy a kicsinek más típusú, speciális segítségre, pl. gyógypedagógusra van szüksége, vagy egyéni fejlesztés lenne a számára ideális. Ilyenkor igyekszünk tanácsot adni a szülőknek, merre induljanak, kihez fordulhatnak. Amennyiben a család anyagi lehetőségei korlátozottak, és nem engedhetik meg maguknak, hogy gyermekük részt vegyen minden olyan foglalkozáson, ami a fejlődését segíti, azt a lehetőséget preferáljuk, amire a legégetőbb szüksége van. Mindig a gyerek érdekeit nézzük, és a megfelelő irányba próbáljuk terelgetni őt.

- Ez alatt a 10 év alatt láttok-e változást a “gyerekanyagban”, van-e olyan probléma, jelenség, ami újkeletű?

K.É.: - Sajnos, igen. Hogy csak egyet-kettőt említsek: egyre több vizuális észlelésbeli eltérést tapasztalunk a gyerekeknél, gyakori a figyelemzavar is. A legtöbb esetben kiderül, hogy sajnos a TV, a tablet, a telefon folyamatos jelenléte a probléma elsődleges forrása.

L.K.G.: - Hozzá kell tennem, mielőtt még úgy tűnik, elárasztanak bennünket a problémák, hogy szerencsére nagyon jó viszonyt ápolunk a szülőkkel, többekkel már-már baráti kapcsolat létesült az évek folyamán. A nálunk megforduló családok szinte mindegyike nagyon odafigyel a gyerekre, és ha problémát észlel, bizalommal fordul hozzánk. Hallgatnak ránk, megfogadják a tanácsainkat, őszintén beszélnek a nehézségekről. Minden év végén rengeteg szebbnél szebb levél, köszönő sor érkezik hozzánk, és ez a visszajelzés, no meg a gyerekek ölelése, mosolya a legfontosabb energiaforrásunk, immár 10 esztendeje.

- Hogyan választjátok ki a munkatársaitokat?

K.É.: - A végzettség tekintetében ovisulinkba óvodapedagógus, tanító, fejlesztő pedagógus vagy konduktor kollégákat keresünk. Egy személyes interjú után próbatanításon győződünk meg az illető rátermettségéről. Fontos, hogy megfelelő szakmai alapokkal rendelkezzen, legyen igénye új módszerek elsajátítására, humorral és tapintattal közeledjen a gyerekek felé, és persze értsen a nyelvükön, szeresse őket, feltétel nélkül.

L.K.G.: - Mivel mindkét helyszínünkön lehetőség van TSMT-fejlesztés és logopédiai foglalkozás igénybe vételére is, számunkra rendkívül fontos, hogy a Hórakukk igényeinek megfelelően mind a terapeuta, mind a logopédus kolléga kiváló szakember legyen.

- Gondoltatok-e franchise rendszerre?

L.K.G.: - Ahogy egyre nőtt a gyerekek száma, többekben felmerült, miért nem csinálunk. Mi nagyon féltjük a minőséget, nem akarjuk, hogy a mennyiség ennek rovására menjen. Ami a fejlesztőházainkban történik, azért garanciát vállalunk. Nagyon jó a hírnevünk, fontos, hogy ez így is maradjon.

- Meg lehet-e fogalmazni egy-egy mondatban, mi ennek a 10 évnek a legnagyobb sikere?

K.É.: - Például amikor olyan gyerekünk nyert felvételt rangos, kéttannyelvű iskolába, és nyeri sorra a tanulmányi versenyeket, akinek a szülei anno azt a tanácsot kapták az óvodában, hogy kislétszámú osztályba menjen, óriási lemaradása okán. Két évig járt hozzánk, és a fejlesztéseknek köszönhetően ma már egy rangos gimnázium tanulója.

L.K.G.: - Sok olyan kisgyerek járt hozzánk, akinek lehet, hogy megpecsételődött volna a sorsa, ha nem találunk egymásra. Nehéz kiválasztani egy-egy történetet, inkább úgy fogalmaznék, a hozzánk érkező gyerekek mindegyikének segítettünk,és segítünk ma is. A fejlesztő foglalkozásokon felül önbizalmat adunk nekik, szeretettel fordulunk feléjük, érzelmi támogatást nyújtunk, megtanítjuk őket csapatban működni, elfogadni egymás gyengeségeit - fontos hitvallásunknak tartjuk az érzelmi intelligencia fejlesztését is.

K.É.: - Az “öreg” Hórakukkosok betérnek hozzánk egy-egy ölelésre, ilyenkor, júniusban hozzák büszkén a bizonyítványt, mi pedig boldogan gyönyörködünk bennük. A nyári táborainkba is vissza-visszajárnak, igaz, igyekszünk a tematikába belecsempészni olyan témákat, amelyek számukra is vonzóak lehetnek. Ilyen volt pl. a Szuperhős-tábor, a Harry Potter-tábor, a LOGIQ-tábor, de ilyen az idei nyáron, épp a jövő héten induló Kölyökkém-tábor is.

- Az imént említettétek, hogy volt olyan kisgyerek, aki 2 évig volt Hórakukkos. Elmondanátok, ez hogyan lehetséges? Nemcsak nagycsoportos korú gyerekekkel foglalkoztok?

K.É.: - Ha az első ovisulis évben azt látjuk, hogy a fejlődés üteme nem biztos, hogy elégséges ahhoz, hogy szeptemberre stabilan kialakuljon az iskolaérettség, tanácsolni szoktuk, hogy maradjon még egy évet óvodai nevelésben a gyerek, és ha a szülők szeretnék, eközben járhat hozzánk az ún. Duplázók csoportjába. Itt az ovisulis évre épülő “tananyaggal” foglalkoznak, szintén általunk szerkesztett könyvekből, továbbra is szem előtt tartva a játékosságot, a képesség- és készségfejlesztést.

L.K.G.: - Van egy középső csoportos, 4 éves gyerekekből álló aprócska csoportunk is, ide a legtöbbször vagy kistestvérek kerülnek, hogy együtt járhassanak az 1-2 évvel idősebb bátyussal vagy nővérkével, vagy olyan picurkák, akiknek a szülei szeretnék, ha nagyon játékosan, rengeteg mesével már egy ovisulit megelőző évben jó alapokat kapnának a továbbiakhoz.

- Van-e legkedvesebb, vagy legviccesebb sztoritok?

K.É.: - Olyan mennyiségű aranyköpés birtokában vagyunk, hogy FB-oldalunkon és honlapunkon nyitottunk egy Gyerekszáj-rovatot, ahol hétről hétre megosztjuk a legújabb termést, hiszen ez a pedagógus-lét igazi megfűszerezése.

L.K.G.: - Ezért szoktuk mondani, hogy a munkánk egyben a szórakozásunk is.

- Ha a jövőbe utazhatnátok, hogyan látjátok a Hórakukkot 10 év múlva, a 20. születésnapján?

K.É.: - Jelenleg napirendünkben is, foglalkozásainkban is unikumnak számítunk. Folyamatosan fejlesztjük anyagainkat, kipróbálunk új dolgokat, képezzük magunkat, igyekszünk lépést tartani a kor kihívásaival. Ezt mérföldkőként mindenképpen szeretnénk megtartani, és 10 év múlva sem belefásulni, belefáradni a munkába. Örülünk, hogy egyre több az iskola-előkészítő, de az lenne számunkra a legnagyobb boldogság, ha addigra természetes, és minden gyerek számára elérhető lenne egy olyasfajta rendszer, amelyben sérülések és kudarcok nélkül, szorongásmentesen tudná iskolai tanulmányait megkezdeni az országban valamennyi kis elsős.

L.K.G.: - Merjünk nagyot álmodni? Addigra talán jobb lesz a pedagógusok helyzete. Megbecsültebb szakma lesz újra, mind erkölcsileg, mind anyagilag. A legszebb álmunk az lenne, ha azok a Hórakukkos picurkák, akik szinte mindannyian tanító néninek és bácsinak készülnek, megtartanák az álmaikat, és sorban kopognának be hozzánk, hogy nálunk kezdjék gyönyörű hivatásuk gyakorlását.